Cikkek:

Nézzünk egy példát! Szájlégzés esetén azt a rendkívül fontos működéstechnikai esetet vegyük alapul, hogy a légzés szerve az orr. Az orrban találhatók szűrőberendezések, a hajszálerekkel átszőtt nyálkahártya, a külső levegőt felmelegíteni képes orrkagylók. Ha az orr minimálisan vesz részt a légzésben, akkor csökkenni fog a használhatósága.

Hasonlóan egy használaton kívül lévő ereszcsatornához, amelybe hosszabb idő elteltével levelek kerülnek, fészket rak egy madár. Természetessé válik, hogy nem használjuk. De egy hatalmas esőzéskor, amikor nagy szükség lenne rá, nem képes elvezetni a vizet és beázik a ház. Ha csak azt javítjuk meg a házon, ami beázott, a következő nagy esőnél megint be fog ázni. Mindez addig fog így menni, amíg az ereszcsatornát nem takarítjuk ki és nem kezdjük el ismét használni.

Ha valaki nem rág, akkor nem tud megerősödni a rágás során használt izomzat – a nyelv, a rágóizmok, az állkapocs izmai, a lágyszájpad izmai, az arcizmok. De nemcsak ezek nem tudnak megfelelően fejlődni. Az embrionális fejlődés korai szakaszában, amikor szétválik az idegrendszer, a bőr, a tápcsatorna is önálló fejlődésnek indul. Ebben a szakaszban jól látható, hogy a csatorna egyik vége a száj a másik pedig a végbélnyílás. Ezeket a területeket szfinkterek – gyűrűs izmok – működtetik. Összehangolt munkájuk szükséges ahhoz, hogy a bevitt táplálék megfelelően szívódjon fel, a felesleg pedig kiürüljön.